Kezdőoldal

A vigaszágon 32 leosztásos körmérkőzést játszottak és ott is érdekesen alakult a verseny, kezdjük ezzel. A németeknek és a svédeknek nagyon jól ment, a bécsieknek nagyon nem, és utóbbiak végül csak a 9. helyet tudták megszerezni. A német–osztrák meccsen a világbajnok Karl Schneidert megtréfálta új „honfitársa”, a német Von Dewitz, aki Dél helyén ült, és miután partnere egyszer kárót(!) licitált, Schneider 6 treff felvételét megkontrázta.

A magyar csapat 3–1-es győzelme a hazai csapat ellen nagy fegyvertény volt, mert a nyílt teremben a hatalmas kibicgyűrű nagy idegi terhet jelenthetett a játékosoknak. És a partik sem voltak nagyon egyszerűek. Ranik Halle említ is néhány példát, mellyel mind a norvégok, mind a magyarok gyakran szembesültek.

Hollandiát nagyon megvertük, így az 1. forduló után a magyar csapat azonnal az élre ugrott. Norvégia győzelme sem volt nagy meglepetés. Az első forduló után ez volt az állás:
1. Magyarország 4 pont
2. Norvégia I. 3
3. Anglia 1
4. Hollandia 0

A csütörtöki napon csak este kezdődött a játék, így a bridzsezők napközben kirándulásokon vagy egyéb fakultatív programokon vehettek részt. Mivel Belgium annak ellenére nem került a döntőbe, hogy játékosai végig kiválóan játszottak és még Magyarországot is le tudták győzni, a döntő előtt a versenyrendező testület összeült és úgy határozott, hogy az 1939. évi Európa-bajnokságot már nem a dán rendszer szerint fogják lebonyolítani.

Szerda délután került sor a selejtező utolsó fordulójára. A játék 2-kor kezdődött és 6 óra tájékán fejeződött be, így az este szabad volt és a játékosok pihenhettek, szórakozhattak egy kicsit. Számításaim szerint az utolsó fordulóban a két norvég csapatnak egymással kellett volna játszania, de nem így történt. Mivel mindkét csapat feljutó helyen állt, talán megpróbálták elkerülni az utólagos vádaskodást, és a rendezőség úgy dönthetett, hogy a norvégok külföldi ellenfeleket kapnak. (Az is lehet, hogy ez benne volt a kiírásban.)

Idillikus álom volt. Lillával, elérhetetlen szerelemmel kristálytiszta tavon csónakáztunk. Távolról finom muzsika hallatszott. A zene közeledett és az álomkép (sajnos Lillával együtt) lassan szétfoszlott. Már csak a muzsikát hallottam, körülnéztem, ágyam mellett ott állt a Kőr Bubi, és szalagokkal díszített mandolinján egy románcot játszott. Amint látta, hogy ébren vagyok, a következő szöveget dalolta.

A kedd délutáni 5. fordulóban Belgium volt a magyar csapat ellenfele. Ekkor még nem gondolta senki, hogy a magyarok a selejtezőben már csak a belgák ellen fognak játszani. És Magyarország elszenvedte az első vereségét a tornán. Ennek ellenére voltak jó megoldások.

A skandináv államokban a bridzs rendkívül népszerű, talán még a futballt is megelőzi. Ferenczy György tudósításából kiderült, hogy a legegyszerűbb társadalmi osztályok is bridzseznek, így például a norvég határon a vámőrök kikérdezték a magyar csapatot a 2 treff (Vienna) rendszer helyes alkalmazása felől. Poggyász vizsgálatról természetesen szó sem volt. A norvég lapok az első oldalakon óriási cikkeket szenteltek az Európa-bajnokságnak. A közönség érdeklődése pedig – dacára a rendkívül borsos helyáraknak – napról-napra jelentékenyen emelkedett.

1938. június 26-án fényes külsőségek között kezdődött a 7. Bridzs Európa-bajnokság és kongresszus Oslóban. A norvég szövetség eredeti elképzelése az volt, hogy egy óceánjáró hajón rendezik meg a versenyt. Ez a terv azonban anyagi okok miatt meghiúsult, ezért a rendezők más helyszínt kerestek. A megnyitó ünnepség és a záró bankett helyszínéül végül a patinás Grand Hotel Oslót választották, itt lakott a versenyzők többsége is.

Elmaradt az évről-évre megrendezett húsvéti Közép-Európai Kupa, melyet Zágrábban rendeztek volna meg. A versenyt az osztrákok „közbejött akadályokra” való hivatkozással hivatalosan is lemondták, a csehszlovák csapat is visszalépett, ezáltal a Közép-Európai Kupa feloszlott. A bridzssajtó továbbra sem bánt kesztyűs kézzel a régi sztárokkal, azonnal ráugrott a hírre. „Van idő tehát tréningre, csak a csapatot kell már most összeállítani, hogy legyen alkalma készülődni. Azokkal a primadonnáskodó játékosokkal pedig, akik nem óhajtanak a magyar színek rendelkezésére állani és utólag másfajta versenyen mégis elindulnak, amivel azt bizonyítják, hogy a visszavonulási szándék nem komoly, le kell vonni a konzekvenciát.”